Botszentgyörgy Alapítvány Honlapja

Üdvözöljük a honlapunkon! Nagy örömünkre szolgál, hogy ellátogatott hozzánk. Célunk, hogy a lehető legjobb tájékoztatást nyújtsuk Önnek, és reméljük, hogy minden igényét kielégítjük. Amennyiben bármilyen kérdése vagy kérése lenne, kérjük, ne habozzon kapcsolatba lépni velünk. botszentgyorgy@gmail.com Kellemes böngészést kívánunk!

A várkastély rövid története: Botszentgyörgy vára ma erődítményrom Nagykanizsa határának délkeleti szélén, a Szentgyörgyvári szőlőhegy keleti oldalán, a Szentgyörgyvári-folyás nevű kis patak völgye fölött. Közkeletű nevén Romlott vár. A négyzet alakú területet mély árok választja el a domb többi részétől, ahol az egykori várnak ma is jelentős rommaradványait fedi a föld.

A néphit szerint Hasszán török bég palotája állt itt, aki a környék szép leányait és asszonyait tartotta rabságban. A valóságban a Szentgyörgy nevű, ma már nem létező település a 16. század végén Csapi Apollónia hozományaként került bajnai Both János birtokába. A Mátyás király alatt felemelkedő új főnemességhez tartozó Both testvérek 1480 őszén kaptak erődített kastély építésére engedélyt a királytól. Az építkezés 1481-ben már folyt. Az elkészült várkastély részletes leírása 1538-ból ismert.

A török terjeszkedés hatására erődítik, a Kanizsa előterét védő végvár szerepét is betölti egy ideig. 1566-ban a törökök megostromolják, de Both Gáspár vezetésével megvédik. 1567-től a kanizsai főkapitánysághoz tartozik. 1569-ből ismert Giulio Turco hadmérnök által készített alaprajza. 1575-ben ismét ostromolják, majd rövidesen, az 1570-es évek végén a Haditanács döntése értelmében lerombolják. Szerepét az 1577-ben épült szentmiklósi (miklósfai) vár veszi át.

A vár régészeti feltárását 1969-ben Müller Róbert kezdte, a kutatást 1976-ban Horváth László és Vándor László folytatta a nyugati szárny feltárásával, majd 1987–89-ben Vándor László a várat teljesen feltárta. A zártudvaros várkastély valószínűleg két ütemben épült, a keleti és az északi oldali palotát utólag kapcsolták össze. Egyetlen bejárata keletről volt. Ezen az oldalon állt a boltozott kapuzatú emeletes palota, amelyben a várkápolna is volt. A palota földszinti kapuinak keretkövei gótikus stílusúak voltak. Északi palotaszárnya alatt három boltszakaszos pincehelyiség volt, nyugati végében emésztővel. A nyugati oldalon volt egykor a gazdasági szárny, északi helyiségében falazott sütőkemencével. A vár udvarán mély kút van, melynek vízszintje 25 méterrel van a felszín alatt. A palotát a nyugati veszélyeztetett oldalon védték bástyák, az északnyugatin kör alakú, a délnyugatin szögletes. A déli fal elé nagyméretű öregtorony ugrott ki.

A várról 1569-ből rendelkezünk egy rendkívül fontos dokumentummal, egy alaprajzzal, melyet Giulio Turco olasz hadmérnök készített. A dunántúli várakat az udvari haditanács megbízásából felmérő Turcot elsősorban a vár erődítményrendszere, a fő falak vonala érdekelte. Az alaprajz így az árkokat, a palánk vonalát, a várépület fő szerkezeti egységeit ábrázolja hitelesen, az épületek belső részleteivel, a helyiségek osztásával, de még a traktusok valós szélességével sem nagyon törődik.

Az 1976-os ásatáson a vár gazdasági szárnyának alapjai kerültek napvilágra. Az északi teremben egy téglából épített, kéményes nagyméretű sütőkemence állt. Ezt a helyiséget így a várnak az oklevélben említett konyhájával lehetett azonosítani. A kemence hosszú használatára utal a többszörösen megújított sározása, melybe a jobb hőtartás érdekében kerámiatárgyakból származó cseréptöredékeket ragasztottak bele. Ennek legérdekesebb rétege a legalsó volt, melybe a várkastély első periódusából származó díszkályhák (15. század vége) csempéinek és kályhaszemeinek darabjait illesztették be. A későbbi sározások 16. századi konyhaedény darabokat tartalmaztak.

A várkastély északi szárnya alá volt pincézve, a pince három boltszakaszra oszlott. Bejárata a szárny középtengelyében hosszú fedett pincegádorral nyílt az udvarra. A teljes egészében törmelékkel betöltődött pince egy része jóval az épület elpusztulása után szakadhatott be, néhány lelet alapján a 18-19. században.

Az északi szárnyban megtalált latrina emésztőgödréből került elő a vár fénykorára utaló legszebb leletegyüttes, amely üvegkelyhekből, kerámiaedényekből és korsókból, valamint késekből és szerszámokból állt. A vár romjaiban még ma is látható.